A brit rhythm and blues egyik méltánytalanul elfeledett csoportja, amely még napjainkban is létezik. A társulat névadója Graham Vickery (Shakey Vick) szájharmonikás-énekes volt. Az együttes jó néhány híres zenészt nevelt ki az idők folyamán. Soraikban kezdett Chris Youlden énekes, a Savoy Brown későbbi frontembere, Mel Wright, a Brunning Sunflower Blues Band dobosa, vagy Rod Price gitáros, aki később a Black Cat Bones és a Foghat tagja lett. A zenekar első felállásában még Rod Skinner basszusgitáros is játszott. Ekkoriban a Shakey Vick's Big City Blues Band nevet viselték. 1969-ben Vickery új összetételű kvartettet vezetett, melyben Bruce Langsman (gitár), Nigel Ticker (basszusgitár) és Ned Balen (dob) voltak a társai.
A Shackey Vick a blues boom csúcsán a Pye társaságtól kapott szerződéses ajánlatot. Ennek termése a Little Woman You're So Sweet album. A korong felvételeit a birminghami Mothers klubban készítették élőben. A négyes Sonny Boy Williamson-, Little Walter-, Robert Johnson- és Big Boy Crudup bluesokat játszottak. A zenekar eljátszott két hangszeres, improvizatív darabot (Backbiter, Movin' To Chicago), a címadó felvétel pedig egy Blind Boy Fuller - eredeti átirata volt. A koncert egyik csúcspontja a Come On In My Kitchen country blues volt a Vickery-Langsman kettős előadásában. A Little Woman You're So Sweet nemcsak kortörténeti dokumentum, hanem igazi remekmű is volt, mind a mai napig a gyűjtők egyik ékessége.
A Shakey Vick neve még ma is gyakorta szerepel a külvárosi pubok plakátjain. Változatlanul ugyanazt a chicagói bluest játszák, mint a Mothers klubban csaknem 30 esztendővel ezelőtt.
Shackey Vick - Little Woman You're So Sweet (1969)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése